Örömmel érzékelem, hogy végre a nemzeti sajtóban kezdenek súlyához mérten foglalkozni puszta fennmaradásunk kérdésével! Mivel ez nekem is kulcstémám, és valóban mindennek az alapja, így pár mondatban kifejteném véleményem. Mind a helyi Jobbikban, mind ismerőseim közt igyekszem ennek évek óta hangot adni, s immár tehetek is érte, mint egyelőre egygyermekes apuka.

Már a párválasztásnál is szempont volt számomra, hogy családbarát legyen a hitvesem, akinek még hivatás a legalább három gyermek.

Vitába szállnék a némely cikkben felvetett többnejűséggel. Egyrészt se az állatvilágban, se a népek közt nem uralkodó a poligámia. Vannak sikeres példák mindkettőre.

Az araboknál is csak a gazdagok engedhetik meg maguknak. Ugyanez a kereszténységtől függetlenül burkoltan nálunk is megvolt mind a középkorban, mind a mai sikeremberek esetében. De ma hiába van a "médiahuszároknak" sok szeretőjük, attól még az ő nőik sem nevelnek fel több utódot, sőt.

Ha a keresztény monogámia lenne a fogyás, silányulás oka, akkor nem a "felvilágosodás" (lásd Lucifer=fényvivő) kora hozta volna a hanyatlást.

Az átlagember régebben élethosszig tartó házasságban élt, a család volt a társadalom alapsejtje. Sok gyermek született, mert egyrészt kevés élte meg a felnőttkort, másrészt kellett a munkáskéz a földre. Ma már nincs így. A baj az egyénies liberalizmusban van, mely a nők lelkét mételyezi (pedig ők lennének a család kötőanyagai, a férfiak épen tartói). Tudják jól, ha a nő a kezükben van, ezáltal a férfi is. Így tudatosan (?) verik szét a családot, majd a nemzetet is.

És mivel csak egyéni célokat követ a mai átlagcsalád, így nincs meg a közösség fenntartásához kellő gyermek. Ez nem is csoda, hiszen eleddig nem ismerték el az utódot, mint a jövő zálogát. Az elmúlt 50 év másról szólt.

Kutatások is kimutatják, hogy nagyobb a gyermekszám a szilárd házasságban, mint az élettársaknál. És boldog kicsinyeinknek szüksége van az apai háttérre is, kislányom is igényli, hogy lehetőleg minden este lásson.

Egy dolog a férfösztön. A gyereket nem elég megcsinálni, fontosabb a "magunk képére kalapálni"!

A gond másutt keresendő. A hit hiányában, az eltorzított értékrendben, önzésben. A magyarság esetében ehhez jön az öntudatunk szétverése.

Kopp Mária szerint nálunk mégis van remény. Bababarát még mindig a többség (mi is ezt tapasztaljuk buszon-vonaton), és a kétgyermekes modell még továbbél (ami kevés, de pl. a németeknél már az egykézés dívik, ha akarnak egyáltalán családot).

Ma sok hazafi elvetné a kereszténységet is, a gyermeket is kiöntené a fürdővízzel együtt.

Ne hagyjátok a templomot! Mikor misén ülve az újpogányságról szólt a püspöki körlevél, kis híján felálltam, s kimentem. Vajon a spanyol egyház elítéli-e a pogány bikaviadalt? Vagy az anglikánok a buta "helóvínt"?

De aztán arra jutottam, hogy nem én vagyok rossz helyen - nekem már az ősapáim is keresztény templomba jártak. Hanem azok az egyházi vezetők, akik békepapként kezdték, akik behódolnak a mai világrendnek. Akikre igaz a török kori mondás: "Gyapjút piszkol a farkas a tétlen pásztor alá."

Tőlük kéne ugyanúgy megtisztulni, mint a közéletnek-bíróságoknak-ügyészségnek az 1945 utáni idegen elittől.

Én a népi kereszténységet vallom. Melyben szervesen továbbélnek az úgymond pogány hagyományaink is. Mely nem botránkozik Babba Márián.

A dolognak számos oka van, itt most a tudati részt hangsúlyoztam, mert ez a fontosabb. De a vidék megerősítése révén, gazdacsaládokban eleve több csecsemő látna napvilágot. Ha nem vándorolna ki az ifjúság egy része, hanem akár Borsodban és a gúnyhatáron túl is újra lenne jövője, az sokat segítene.

A sajtó a nyilvánosságon keresztül igenis tehet a fogyás ellen!

Mondjuk ha indulna a Magyar Jelen hasábjain egy állandó féloldalas rovat, melyben nagycsaládos hazafiak, vagy a népesedés szakértői szólalnának meg, s felidéznék az Ormánság sorsát vagy Fekete Gyula munkásságát. Vagy a Barikádban bemutatnának példaértékű szülőket, akik munkájuk mellett több gyermeket nevelnek – mert ma a nemzetiek többsége sem vállal kettőnél többet, elkéne a bátorítás!

A Jobbik ennél többet is tehet: ne teljen el úgy ülésnap, hogy nem esik szó erről! Nyomást kell gyakorolni a kormányra, hogy akár negatív adózás formájában is támogassák a 3-5 gyermekes (dolgozó) magyarokat. Honnan lesz rá forrás? Hát onnan, hogy eztán 3 utód felett alanyi jogon nem jár majd segély, nem jár majd családi pótlék. Erről amúgy szó van a párt programjában. Tüntetni kell, kitartóan követelni ezt, s majd szép csendben átveszik ezt is, mint a Trianon-emléknapot.

De ez még messze nem elég! Minden csatornán, minden módon fel kell ráznunk a nemzetet! Az idő vészesen fogy. Most kell megértetnünk ifjainkkal, hogy ha nem vállalnak nagycsaládot, akkor az egy-két féltett csemetéjüket épp a legfontosabbtól fogják megfosztani: Magyar-országtól.

Fontos lenne a mintaadás is. A Jobbik-frakció esetében erre még van esély, mivel zömmel ifjakból áll. Egy nemzeti kormány pedig odahatna, hogy a kedvenc sorozatokban, a hirdetésekben is nagycsaládok legyenek a főhősök, és az új Mézga Gézának négy gyermeke lenne. Ez többet érne el, mert öntudatlanul hatna.

Nyelvünk tudatalattink kifejeződése. A romboló mai közbeszéd tehernek tartja a gyermeket. Hát mondjuk mi újra tudatosan várandósnak, áldott állapotban lévőnek!

Vagy ahogy a csángók nevezik a kismamát: "jövője van". Ha majd így állunk legalább mi hozzá, akkor és csak akkor lesz esélyünk a Magyar Feltámadásra.

H. Balázs pártoló