1951-ben születtem Budapesten, gyerekkoromban a Körtér környékén laktunk. Emlékszem 1956 novemberének torkolattüzeire, a pincébe menekülésre, és a felnôttek rémületére. A Budapesti Piarista Gimnázium elvégzése után a Műegyetemen szereztem villamosmérnöki oklevelet, a Műszeripari Kutatóintézetben (MIKI) kezdtem pályafutásomat. Dolgoztam japán kereskedőháznál, meg (kis részben saját) autórádió-forgalmazó cégnél; jelenleg egy szoftverház egzotikus országokba irányuló eladásait szervezem. 1979-es esküvőnk óta élek a Krisztinavárosban, és az eltelt 31 év alatt megrögzött lokálpatrióta lettem, a krisztinavárosi plébániai közösség tagja, valamint az emelkedett diskurzusairól nevezetes Illúzió söröző törzsvendége. 38 éve templomi kórusban éneklünk, telente síelünk néhány napot, nyaranta egy hetet a kórussal biciklis táborban, egy hetet családi vitorlázással töltünk, hétvégeken pedig a nagyapámtól örökölt kisoroszi házat és kertet ápolgatjuk. Három felnőtt gyerekünk van, és hat unokánk. 1990 és 1994 között képviselő voltam az első szabadon-választott Önkormányzatban. A helyi közösség képviseletét, életterének megvédését a következő nemzedékek érdekében, nemzeti önépítésünk meghatározó részeként tartom nagyon fontosnak, és ezért kívánok ennek érdekében tevékenykedni.