A Margit hidat utoljára 1978-ban újították fel. A felújítás megkezdése előtti időkben a híd szerkezete elöregedett, az útburkolat több helyen is megsüllyedt és megrepedezett, a Combino villamosok üzembe helyezése után az új, nagyobb súlyú felsővezetékeket elviselni nem képes oszlopok egymás után dőltek ki. A 130 éves, megroggyant szerkezetű hídra ráfért tehát egy alapos renoválás. 

2005-ben a szocialista főpolgármester-helyettes, Vajda Pál egy gyengébb pillanatában elszólta magát: a felújítás költségeként 5,5 milliárd forintot emlegetett, ami az általunk megkérdezett szakértők szerint egy vélhetően tisztes profitot jelentő, ám még tolerálható összeg. Máig nem tudni, minek köszönhetjük Vajda kínos bakiját, talán a valós költség csúszott ki véletlenül a száján a közvélemény felé kommunikálandó, azaz már lemutyizott költségek helyett? 

Nem ismerjük a választ, az azonban tény, hogy ettől a pillanattól fogva a híd felújításának közvélemény felé tálalt költségigénye folyamatosan és ugrásszerűen nőtt. Ahogy mondani szokás: evés közben jön meg az étvágy... A költségek elképesztő mértékű megugrására a készséggel rendelkezésre álló, pártközeli "szakértők" adtak a médiában szakszerűnek tűnő, ám erősen átlátszó magyarázatot. Azonban még ezzel sem lehetett leplezni a pénzlenyúlás nagyságát: az eredetileg 5,5 milliárd forintos bekerülési költségből mára 30 milliárd forintos várható összköltség lett. Mindez annak ellenére történt, hogy az acél világpiaci ára időközben drasztikusan esett és az építőipar drasztikus teljesítménycsökkenése - a közbeszerzéseket kivéve - mindenhol alaposan letörte az árakat...

Nem csupán az "elgurult" 25 milliárd forint sorsát érdemes megnéznünk, de ezt az egészen arcátlanul végbevitt síbolást is érdemes módszertani elemzés alá vetnünk.

A Fidesz és az MSZP régen rájött arra, hogy mindkettőjük számára sokkal jövedelmezőbb, ha a koncért való marakodás helyett csendben megegyeznek egymással, felosztják a piacot és a döntési pozícióban ülő politikusok révén biztosítják az ehhez szükséges hivatali támogatást (a költségkeret megtöbbszörözését egymással teljes egyetértésben szavazta meg a fővárosi Fidesz és MSZP frakció). A Margit híd felújítása a Fidesz-MSZP nagykoalíciós mutyik iskolapéldája: a híd egyik felújítója az MSZP-vel és az SZDSZ-szel baráti viszonyt ápoló Strabag, a másik a fideszes önkormányzatok házi útépítő cége, a Közgép. A Közgép menedzsmentjében és a hozzájuk kapcsolódó cégekben az Orbán Viktor legbelső bizalmi köréhez tartozó üzletemberek egész sora fordult meg az évek folyamán. Ők voltak azok, akik a Fidesz-kormányzat éveiben valósággal megszállták az állami vállalatok vezető tisztségeit, a Paksi Atomerőműtől a Dunaferrig. Innen dobbantott nagyot a Fidesz gazdasági holdudvarának talán leghírhedtebb cégét, a közel 1 milliárd forintos adótartozást maga után hagyó Happy End Kft-t alapító Wermer András, a Fidesz-kampány irányítója, vagy a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója, a jelenlegi BKV-vezér, Kocsis István is. Az üzleti szálakat a fideszes és a szocialista gazdasági elit a Magyar Villamos Művek esetében is szorosra fűzte egymással, ennek egyik állomása volt az állami vállalat számára 5,6 milliárd forintos "váratlan" veszteséget hozó szerződés is, amelyet az MSZP-s Kapolyi László cégével, a Kárpát Energo Zrt-vel kötöttek. A közpénzek rendszerére rátelepedett nagykoalíciós pénzszivattyú tehát már évek óta zavartalanul virágzik, a benne részesekhez milliárdok áramlanak.

Sem az MSZP-s, sem a fideszes kötődésű sajtó nem tárja fel az igazságot, hiszen ezekben a korrupt ügyletekben mindkét oldal nyakig benne van. Sőt - mint látható - az egyes "projectek" immár közös vállalkozásban futnak, aminek az a kétségtelen előnye, hogy később majd egyik fél sem akarja lebuktatni és elszámoltatni a másikat. Érdemes megfigyelni azt is, hogy a Fidesznél mennyire nem adnak még a látszatra sem: a fent említett, Orbán Viktor legbelső, bizalmi köréhez tartozó üzletemberek nyíltan csatornázzák be ezeket a közpénzes milliárdokat a Fidesz választási kampányába: a Hír TV-n a mai napig egymás után futnak a Közgép fizetett hirdetései, holott nincs olyan épeszű ember az országban, aki elhiszi, hogy egy autópályákat és hidakat építő cég a kereskedelmi tévék nézőiből toborozza az ügyfeleit. És tegyük hozzá rögtön: nem akad olyan épeszű ember sem, aki komolyan hisz abban, hogy a Fidesz esetleges kormányra kerülését követően majd egy Simicska Lajos által vezetett Apeh és egy Pintér Sándor által vezetett Belügyminisztérium fogja felkutatni a politikusbűnözőkhöz került milliárdokat.

Ilyen előzmények után viszont elvártuk volna, hogy augusztus 23-án végre átgurulhasson a sörös hordó, csattanjon az olló és birtokba vehessük a megújult, megszépült Margit hidat. Igaz, hogy a pillérekhez hozzá sem nyúltak, s az is igaz, hogy a valós árnak kb. négy-ötszörösébe került, de legalább lenne már a miénk, tudnánk már használni. Ebben a reményben érkeztünk Staudt Gáborral, s volt olló is, nemzeti színű szalag, sőt még söröshordó is. De a Fidesz/Mszp előkelőségei helyett csak hegesztős melósokat, meg építkező brigádokat találtunk.

Staudt Gábor viszont nem hagyta, hogy csalódottan távozzunk és rögtönzött beszéddel, átadó ceremóniával tette emlékezetessé augusztus 23-át. Várjuk már azt az időt, amikor egy felújítás, beruházás nem a kapzsiságról fog szólni, hanem a közös értékek megbecsüléséről, s bízunk abban, hogy ez a szebb jövő Budapest jelenétől már nincs is olyan messze.