Mint arról már a tegnapi sajtó hírt adott, emelkedett hangulatban Dérynét ünnepelte az első kerület (szűkebb) vezetése. A jelenlevő szervezők semmilyen összefüggést nem találtak a dráma napja és a Fidesz helyi kampányprogramja között. Amikor kezükbe vették azt a cikket, amely a fakivágásokról az első kerületi botrányokról szóltak, egyesek értetlenkedve kérdezték, hogy ennek mi köze a dráma napjához. Első ránézésre merész „párhuzam”.

Történetesen az önkormányzat csakugyan a dráma napján szervezett ünnepet, amit aztán könnyen össze lehetett kapcsolni a közeli étteremmel, hisz jó bornak is kell a cégér. A dráma napja pedig kitűnő alkalom, hogy ne beruházásról, pénzről legyen szó, hanem a művészetről.

A cikkek kiosztásának oka viszont az egészséges igazságérzetben keresendő, mely aligha a dráma napját kívánja sárba tiporni, sőt, inkább kiemelendő: a dráma ne lehessen politikai kampány része, ne lehessen sunyi befektetők cégérének tisztítószere! A röplapok osztogatásának az oka a közeli Déryné étterem volt, mely a Roham utca privatizációja után várhatóan a Horváth kertre is kiterjeszti majd „beruházásait”.

Egy utcával odébb a Jobbik, a Zöld Válasz és az Elke standolt, illetve a Pauler utca, Roham utca, Attila út lakóival beszélgetett, szintén emelkedett hangulatban. Itt ugyanis valaki megint jól járt. Az utcát ugyan felújították, gyönyörű csempékkel, járólapokkal, díszburkolattal kirakták, de továbbra is lehet behajtani, feltűnő autókkal. Ugyan Kovács Kristófék étterme előtt nem parkoló van, hanem terasz, a járdát a gyalogosforgalom elől a Déryné étterem "előkelő" vendégei foglalják el, míg a máshol kialakított parkolóhelyeken sem az utca lakói, hanem a vendégek luxusautói élvezik az előnyt. A felújítást az első kerületi önkormányzat végezte. 

S  hogy az utca átalakítással, a gyönyörű, erős, egészséges fák kivágásával, valamint a közterület magáncélra történő tartós lefoglalásával szembeni ellenvéleményüknek az itt lakók is hangot adhassanak, a kerületi Jobbik standot épített a Dérynével szemben. A helyzetértékelés szóbeli formái helyett írásban tüntettek, bár a rendőrség figyelmét ez sem kerülte el (nem úgy mint a maffiózók szabálytalankodásai ezekben az utcákban). Így esett meg, hogy Nagy Gáborról, Kovács Kristófról még életükben neveztek el utcákat, s habár itt-ott becenévvel került ki az a tábla, mindenki értette a tréfát. Született: Fakivágó Gábor utca, Kovács Kristóf utca stb. Egy kedves környékbeli lakos táblát is hozott, amelyen ez a szellemes kiírás volt látható:

"Közterületet Közpénzből Kovács Kristófnak! Gratulálunk a nemzeti együttműködés iskolapéldájának!”

A feliratkozások számából pedig egyértelmű lett, hogy itt az utcák lakói, amott pedig a vezetőség ünnepelt. Hát ilyen a kettős ünnep Krisztinavárosban.

-elke-

A Roham utca fái és ami mögötte van...

Egy sikeres üzletnek lehetnek tisztességes alapjai is, bár az üzleti etika sajnos mikroszkóppal is alig észrevehető mai sajátos gazdasági berendezkedésünkben. A sikeres üzleti vállalkozás mögött rendszerint stratégia, tervezés, beruházás és kitartó munka húzódik meg. Azon vállalkozások esetében, ahol ezek közül valamelyik hiányzik, vagy nem beszélhetünk sikerről, vagy nem beszélhetünk etikáról, tisztességről.

Ha egy vállalkozás tisztaságára vagyunk kíváncsiak gyakran a látható, az ablakba kitett dolgok mögé kell pillantanunk. Vannak esetek viszont, amikor nem sokáig kell nézelődni a sorok MÖGÉ, hisz a schwindli ott figyel a kirakatban... Vagy az utcán. Mint például szűkebb környezetünkben a Roham utcában.

Nyár elején még volt hová bújni a tűző naptól, mára viszont csak egy-két konténeres fácska emlékeztet a hajdani lombos utcára. A lakók persze értetlenül állnak; rosszabb esetben idegesek, vagy éppen kiábrándultak s tegyük hozzá: joggal, hisz a régi fák, az utca jellegzetes zöld képe, a hozzá tartozó emlékekkel már a múlté. Úgy esett mindez, hogy senki se kérdezte meg őket, hanem "fentről jött a rendelet". Az pedig cinizmus netovábbja, hogy a jelenlegi polgármester, illetve a képviselőtestület tagjai kampányolnak mindezzel. Mintha akkora előrelépés lenne, hogy megszabadultak a lombos, életerős fáktól. Mert hiszen ha sétáló-utca lenne a Roham utca és a lakóknak saját helyek kialakításával volna lehetőségük parkolni, akkor azt sokan megértenék. Ebben az utcában viszont az átalakítás után is lehet egyeseknek össze-vissza parkolni, s az autós forgalom sem csökkent, sőt!
Nem jártak jól azok sem, akik a növényzetet óvták, becsülték, védték, de azok sem, akik rendszeresen errefelé járnak, vagy sétálnának. Itt ugyanis nem sétálhat akárki az asztalok, boros poharak mellett... Komoly társaságok, hölgyek és urak érzik jól magukat a gyalogosok, a járdán közlekedni próbálók kontójára.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a Déryné vendéglő volt az, aki az egész ügyből profitált, aki a közteret különösebb ellenszolgáltatás nélkül megkapta ebben a formában. Egyes egyedül ez a vendéglő a haszonélvezője ennek az átalakításnak, s nyilván az önkormányzati beruházás mögött is ők voltak jelen. Miért nem a romos házak rendbe tételével foglalkozik a kerületi vezetés? Volna vagy harminc lepusztult bérház, megannyi közterület és utca... Mit tud a Déryné és a többiek mit nem?

Nyilvánvaló, hogy sikeressé bárki válhat. Persze, ha például rokoni szálak fűzik az illetőt a beruházás döntéshozójához, akkor sokkal egyszerűbb a képlet. Ha pl. az én unokaöcsém szorulna az én támogatásomra, hogy aztán jól menjen az üzlete, és megtehetném, nyilván én is készségesebb volnék. Az persze másik kérdés, hogy ha rám bízzák egy kerület költségvetését, akkor azt nem használnám ilyesmire, mert az tisztességtelen előnyhöz juttatás, nemcsak etikátlan, de szabálytalan is.
-elke-